Oct
21
2009
|
2009-10-21 |
Reneszánsz fesztiválon:
Esti tóparti séta:
A Yates Cider Mill-nél:
..itt Nórival pózolok. Nóri Magyarországról jött, s néha vigyáz rám, ha anyáék ki akarnak valahová ruccanni nélkülem. :(
|
|
Oct
20
2009
|
2009-10-20 |
Október 3.-án este bevonultunk megint a sürgősségre, mert az elsőre szimpla megfázásnak tűnő betegség nagyon levett a lábamról. Szó szerint: annyira legyengített, hogy alig álltam a lábamon. Ehhez hányás, magas láz, étvágytalanság és levegő után kapkodás társult. A legrosszabb az egészben az volt, hogy még súlyosabb volt a helyzet, mint ahogyan mi azt gondoltuk. A sok víz elfogyasztása ellenére is már a dehidratálódás határán álltam, és oxigént is kaptam. A sürgősségi osztályon este kilenctől hajnal kettőig voltunk, amikoris a gyerekorvosom kérésére mentővel átszállítottak egy másik kórházba. Anyával ketten mentünk, amíg apa otthonról még elhozott egy-két cuccot. Egész éjszaka nem aludtam semmit. Hajnal négykor sikerült elszundítani és fél ötkör már valamilyen mérés alkalmával egy nővér fel is ébresztett. Nehéz volt visszaaludni.
Nem tudom, milyen gyógyszereket kaptam, de annyira felpördültem, hogy csak... nem bírtam a sok energiával... Az orvos - anyáék panaszkodására - elrendelte, hogy két adagban kapjam azt a bizonyos gyógyszert, annak reményében, hogy egy picit megnyugszom. Úgy már egy picivel jobb volt. De azelőtt...annyira tele voltam energiával, hogy csak amúgy pöfékeltem szegény szüleimet...
Napközben nem volt semmi gond, csak éjjel alvás közben lement az oxigénszint a vérben, s ilyenkor oxigént adtak, amit az orromba helyezett csőből szippantottam be. Így az előző éjszakára ráhúztunk még kettőt. Szerencsére apa is és anya is mellettem lehetett. Még így is nehéz volt.
Meg kell említenem azt is, hogy hogy megszenvedtem a perfúzió miatt. A sürgősségin négyszer próbálták betenni sikertelenül. Megszúrtak, elkapták a vénát, majd csalódottan mondták, hogy kilökte...Négyszer kínoztak meg...:( A másik kórházban is be akarták tenni...Anya elmesélte, hogy a sürgősségin mi történt, és hogy csak max. egyszer próbálják meg.... Elsőre sikerült... Nagyon büszkék voltak magukra a nővérek... Igen, ám, de egy óra múlva akkora kövér mancsom lett, hogy nem is tudtam mozgatni az újjaimat: a folyadék mind a bőr alá ment. Ezután még kétszer próbálták meg, mert az orvos ragaszkodott, hogy perfúzión kapjam meg a gyógyszereket. Összesen hétszer szúrtak meg, s mind olyan nővérek, akik csak ezt csinálják, és mégsem sikerült....Azt mondták, hogy azért sikertelenek a próbálkozások, mert túl erős vagyok és megfeszítem az izmaimat...Értem ,értem, de ami sok az sok(k).
Néhány telefonnal készült kép:
(Megj. A kórházi személyzet csodálkozott a hálózsákomon. Nagyon ötletesnek találták. Én a kezdetektől hálózsákban alszom, annyi különbséggel, hogy most a zipzár fentről lefele húzódik. )
|
|
Oct
20
2009
|
2009-10-20 |
Szeptember 21.-én reggel kilencre mentünk be a kórházba. Azzt reméltük, hogy max. tízkor el is kezdődik a műtét, mert éjfél után nem ehettem semmit. A szükséges papírmunka után felkísértek a várakozó szobába,
ahol csak kb. tíz percet maradtunk, mert máris szólítottak. Bevittek egy szobába, ahol megmérték a súlyomat, a vérnyomásomat, lázamat, és feltették az összes kérdést, amit ilyenkor szoktak. Az orvos mellett dolgozó rezidens elmondta, hogyan fog lezajlani a műtét, és válaszolt a szüleim kérdéseire. Azt mondta várjunk, mert valaki jön, és felvisz a műtőterembe, amint az orvos befejezi az előző műtétet. O.K. Vártunk, vártunk, és sokat játszodtunk. Már dél volt, amikor végre jött valaki. Anya ölben felvitt az emeletre. Bementünk egy gyanús szobába, ahol láttam, hogy valami nem stimmel és ordítani kezdtem. Valami maszk féleséget tettek a számra, orromra...Anya is és apa is ott volt mellettem...Egyébre nem emlékszem....Anya mesélte, hogy amikor megpusziltak (2 perc múlva), én már olyan mélyen aludtam, hogy horkoltam is...Az orvos anyáéknak elmondta, hogy kb. 2 órás lesz a műtét, és ne aggódjanak, mert minden rendben lesz. Kaptak egy ilyen
buzzer-t, ami csillog-villog és berreg, ha valami gond van, és hivatják.
Idóközben egyszer kijött egy nővér, és tudatta anyáékkal, hogy eddig minden rendben van. Persze, mi reméltük, hogy a mérések majd azt mutatják, hogy stent nem is kell. Ekkor viszont szembesültek anyáék is a valósággal: kell stent. További várakozás következett, s a 2 órásra becsült műtét 4 órás lett. Délután 4 órakor csillogott-villogott a szerkentyű, s anyáék a műtőterem fele mentek. Ott az irodájában várta az orvos -én ekkor már a felépülő szobában voltam- , és megmutatta a készült fényképeket: műtét előtt, műtét után. Elmagyarázta, hogy mit hogyan csinált és miért, ugyanakkor válaszolt szüleim kérdéseire. Továbbá az orvos átadta a két stent-nek a seria számát, és azt mondta, őrizzük meg. A fél órás beszélgetés után pedig elkísérte apáékat a szobába, ahol vártak engem.
Nemsokára érkeztem én is. Nem is tudtam igazán örülni a szüleimnek. Csak néztem bambán őket. Örültem, hogy ha ők nem is tudtak ott lenni a felépülő szobába, ott volt velem a kutyusom és a cumim. Nyomban vizet kértem, de nem szabadott még innom. Ki volt száradva nagyon a szám. Azt mondták, hogy kaphatok jeget, s ha az nem jön vissza, akkor tízpercenként megismételhetjük. Addig-addig póbálkoztunk, hogy kaptak egy jeges gyümölcsízű nyalókát is.
Azt úgy ettem, mint egy éhes farkas. Így lassan hozzászoktattuk a gyomromat, s már a tej is lecsúszott, majd szilárd kaja is. Amikor már a pocakom tele volt,néztem egy kis rajzfilmet
, majd aludtam is. Hosszú volt az éjszaka, de mégis rövidnek monthatjuk a kórházi ottlétünket. Másnap reggel nyolckor egy ultrahang segítségével megnézték, hogy minden rendben van-e, és tízkor már a kórház kapuja fele tartottunk. Mondták is a nővérek, hogy ez rekord időnek számít.
Szeptember 21.-e óta két stent-et hordok magammal.
Megj.: A fényképek mind telefonnal készültek. Picit homályosak.
Amikor hazajöttünk a kórházból, meglátogatott Andi néni és Milán. Fincsi vacsorát hoztak nekünk. Ezúttal is köszönjük szépen, nagyon kedves gesztus volt. Megvacsoráztunk, s mi ketten Milánnal folytattuk a bulit. Vendégeink csak csodálkoztak, hogy nem is látszik rajtam, hogy egy nappal hamarabb műtétem volt.
Picit késve, másnap, egy maci érkezett lufikkal. Apa munkatársaitól kaptam. Nagyon örültem a lufiknak.
|
|
Oct
19
2009
|
2009-10-19 |
|
Igyekszem pótolni minden lemaradást, mert attól tartok, hogy ha most nem teszem meg, akkor egyhamar el is felejtem, mi-mikor-hogygan történt. Az én naplóm nem más, mint életem krónikája, igaz, hogy nem percre pontos, de a fontos eseményeket próbálom rögzíteni.
Először is a második szülinapi bulimról szeretnék pár sort írni. Picit később, szeptember 12.-én, ünnepeltük meg a szülinapomat a barátainkkal. Sok kis barátom eljött, és nagyon jól szórakoztunk. Nekem a buli azzal kezdődött, hogy a diszítésre szánt lufikat kivittem az udvarra, s szerre-szerre elengedtem őket. Élveztem nézni, ahogy a magasba szállnak, egyre messzebb, s aztán eltűnnek. Ezt a mókát tizenkétszer ismételtem meg. Továbbá egész délután/este kis barátaimmal szaladgáltunk, s szétszedtünk minden mozdítható játékot. Még enni sem volt időm megállni. Csak a gyertyák kedvéért voltam hajlandó 10 percre leállni. Anya megint készített tortát, s amíg ünneplő csapat Boldog szülinapot/Happy Birthday! nótát énekelte, én elfújtam a gyertyákat ...vagy ötször :)
Mindenki túl elfoglalt volt, és kevés fénykép készült.
Rengeteg játékot kaptam, amit csak másnap néztem meg és próbáltam ki.
|
|
Oct
02
2009
|
2009-10-02 |
Régen írtam már....
Több oka is van... Egyrészt, mert az utóbbi időben nagyon elfoglalt lettem, mert sokat hisztizek kimerítve önmagam és a körülöttem lévőket, másrészt pedig azért, mert szerettem volna slideshow-t készíteni a szülinapi bulis képekről, és apa segítségére vártam....Tudniillik, hogy apa nem támogatja az ötletet, hogy a "jutubra" tegyünk fel képeket, videót... de nem ért rá hamarabb segíteni...Most meg elkészítettem a slideshow-t, de a weboldal nem támogatja a file típust...OK...majd apa este megoldja a problémát....úgyis egész nap azt csinálja....
Időközben pedig beszámolok a 2éves adataimról, amit két hete mértek a gyerekorvosnál....
Súlyom: 14, 06 kg (10,88 kg)
Hosszúságom: 86,35 cm (81,28 cm)
Fejkörfogatom: 48,26 cm (48,26 cm )
Legutóbb 18 hónaposan voltam ilyen mérésen, s most látom, hogy meglepően sokat nőttem (nem csoda, hogy kétszer tettek rá a mérlegre, mert azt hitték, rosszul látnak)....a fejkörfogatom pedig maradt a régi....
Kaptam egy szurit, és vért vettek a lábujjkámból. A vérvételt hősiesen viseltem. Csak akkor szeppentem meg, amikor már készen volt. Így mindenki nevetett rajtam.
Amúgy minden rendben találtatott. Jól fejlődök. Következő találka 3évesen....
Anya aggódott, hogy még mindig használom a cumisüveget, s hogy le kellene-e szoknom róla....A válasz egyértelmű igen volt, mert káros lehet a fogaimra...Fogmosás utan csakis vizet ihatok esténként.... A műtétig nem próbálkoztunk, de azután már nem használok cumisüveget....Nem is volt nehéz leszokni....Kaptam új csőrikés poharat, s most csak azt használom....(Már volt régebb is ilyen kísérlet, de az a csőrikés nem jött be).....Juhééé....Most a cumi következik...
|
|
Sep
22
2009
|
2009-09-22 |
Néha nincs mit írni, néha meg túl sok lenne...Most az utóbbi igaz... Nagyon sok minden történt, de egyébre koncentráltam... a tegnapi műtétre... Jól sikerült....Ma már itthon vagyok....Pihenek....
Igyekszem bepótolni a lemaradásomat... Meg kell erőltetnem magam, és összednem azt a sok információt, amiről írni szerettem volna az elmúlt két hétben, és a műtétről is beszámolok....
|
|
Sep
10
2009
|
2009-09-10 |
Boldog házassági évfordulót!!
|
|
Sep
10
2009
|
2009-09-10 |
Boldog szülinapot!
|
|
Aug
31
2009
|
2009-08-31 |
Korán reggel indultunk Nathan és Wesley társaságában meglátogatni újra az állatkertben lakó állatokat.
Kár, hogy nem volt valami szép idő, de mindezt kárpótolta a jegesmedve közeli látványa.
...mi néztük őt...
...ő meg bennünket...
Minden rendben volt leszámítva az én hisztis kitöréseimet, amit a két kisbarátom csodálkozva végignézett: "Mit művel el ez a fiú?" Anya szerint, a két csendes kisfiú mellett, én nagyon neveletlennek tűntem..... Mentségemre szolgál az is, hogy aznap korán keltem....ha ez elegendő....ja, ...és még az, hogy Nathan már túl van a dackorszakon, Wesley pedig még nem tart ott....
|
|
Aug
28
2009
|
2009-08-28 |
Úgy néz ki, hogy búcsút mondtunk máris a nyárnak. Ősz illat van a levegőben. Egész nap esik az eső. Hideg van.
Most már csak nosztalgiázva gondolunk a szép nyári napokra, estékre,
...és a hideg még jobban kiráz, ha az télre gondolunk...brrrr
|
|
|
Dávid 
