Dec
01
2009
|
2009-12-01 |
..utólag.
A múlt csütörtökön (nov. 27.-én ) korán reggel Detroit központjába vettük az irányt megnézni a hálaadási parádét. A karácsonyfát már fel is állították, ahol megálltunk egy kép erejéig
és elhatároztuk, hogy nemsokára ellátogatunk a karácsonyfa szomszédságában működő korcsolyapályára. Bevásároltunk bagel-ből, kifliből, és elfoglaltuk a standon a helyünket. Amíg a parádé megérkezett, addig én apát leizzasztottam: szaladgáltam a járdán, ő meg utánam.
De nemsokára a parádét bámulhattam, ami színkavalkádjával lekötötte a figyelmem apa nagy örömére...
A parádé után a Mikulásnak elmondtam, hogy mit szeretnék Mikulásra, majd hazaindultunk.
Rövid déli pihenő után indultunk Inciékhez, ahol baráti körben ünnepeltünk és pulykáztunk :)
További parádés fotók a következő oldalon.
|
|
Tovább...
|
|
Nov
30
2009
|
2009-11-30 |
|
Elkezdődött a készülődés...
...szombaton anya elkészítette az adventi koszorút...
...vasárnap este pedig meggyújtottuk az első gyertyát...
...és megnéztem az adventi kalendárium első meglepijét...
|
|
Nov
24
2009
|
2009-11-24 |
|
Egy boltban a karácsonyi részlegen nézelődünk anyával:
Én: Anyaa! Ez mi az?
A: Mikulás
Én: Mi-ká-us? Mikáus.
A: Igen. Mi-ku-lás. Mikulás.
Kis gondolkodás után:
Én: Mickey Mouse! Mickey Mouse!!! (büszkén mosolyogva).
|
|
Nov
22
2009
|
2009-11-22 |
Pont
,pont, vesszőcske, készen van a fejecske...
|
|
Nov
22
2009
|
2009-11-22 |
|
Fejlődik a fantáziám...
A nápolyi rudacskát toronynak nevezem...
A narancs darabkát halacskának...
A fél aszpirin tablettát pedig Holdnak nézem...
Ez csak néhány a sok közül, ami már nem is jut eszembe...
Ez is már régi mese, de még nem jegyeztem le, s attól tartok ezt is elfeledem...A templomban láttam harangokat, és hallottam, ahogyan szólnak...Elbűvöltek...Azóta is bárhol járunk és templomtornyot látok mindig szólók anyának vagy apának, hogy "bimm-bamm". Egy idő után már anyáék is meglátnak minden olyan templomot, ami addig fel sem tűnt. Aprpop mióta nagy repülős is vagyok, gyakrabban járnak a repülők... Visszatérve a harangokra...akkor lepődtek meg igazán a szüleim, amikor egy napon anyának a nyakláncán lógó kis keresztet is "bimm-bamm"-nak neveztem. Nem is gondolták, hogy én annyira megfigyelem a templomtornyokat, hogy meglátom a keresztet is.
A KinderMusik tevékenységek egy templom iskolájában zajlanak. Ott szoktam találkozni Wesley és Nathan barátaimmal, akik a templom mellett laknak. Egy héten többször is elmegyünk a templom előtt, de ott nem azt mondom, hogy "bimm-bamm", hanem "nétenvesli", "nétenvesli".
Erről jut eszembe, hogy a nyáron, jól záró palackot kerestünk, ami nem tölti meg anya táskáját vízzel. Betértünk egy sport felszereléseket árusító boltba. Ott láttam először kajakot. Azóta kajak-szerelmes vagyok. Megsimogattam mindeniket. Nem egyszer, többször is. A vásárolt palack nem vált be. Végülis nem tetszett. Nem is használtam egyáltalán. Már egy hónapig hordoztuk magunkkal az autóban, amikor visszavittük a palackot. Amint bekanyarodtunk a parkolóba, én már rögtön tudtam hová megyünk: "Kajak! Kajak!"- ujjongtam. Bent a boltban pedig:"Simi! Simi!'
Mindegy, hogy É-K-D vagy Ny-ról közelítjük meg a kajakos helyet, mindig felkiáltok:"Kajak! Kajak!'
Még valami...Boti barátom csütörtökönként szokott meglátogatni...Már nem egyszer történt meg, hogy csütörtök reggel Botit emlegetem...
|
|
Nov
22
2009
|
2009-11-22 |
Én: - Rajzolsz. Rajzolsz. Anya! Rajzolsz.
A: - Mit rajzolsz?
Én: - Kaikát. Ez, ez kaika. Kaika. Ez kaika.
(Időközben húztam a cerúzával egy hosszú vonalat is a változatosság kedvéért.)
Ez, ez kígyó. Anya, ez kígyó! Kígyó! Wow, ez kígyó!
(Megj. A "Wow" szót gyakran használom, amikor csodálkozásomat akarom kifejezni.)
|
|
Nov
21
2009
|
2009-11-21 |
Az utobbi időszakban nagyon sokat változott/bővült a szókincsem. Most már mindent tudok ismételni, legyen az angolul vagy magyarul, kisebb-nagyonn sikerrel.
Teljes mértékben ki tudom fejezni óhajom-sóhajom, gondolatom, észrevételem. S mindezt úgy teszem, hogy legalább 5-6szor megismétlem ugyanazt. Nyomatékosítom, hogy mindenki meghallja mondanivalómat. A "Köszi", "Szívesen" alap. A ragozás is eléggé jól megy. Igaz, néha vicces társításokat produkálok, de...
A sok olyan szó mellett, amit tökéletesen kiejtek vannak olyanok, amelyeket csak úgy "dávidosan" ejtek. Ezeket szeretném itt lejegyezni:
pl.
kukosza=cukorka
lábijó= lábikó
kojás=tojás
peus =pelus
pipősze =cipő
buzója =blúz
maszi =maci
szitattok =sziasztok
bobár =bogár
áfánt =elefánt
gyetya =gyertya
jattor =traktor
repüle =repülő
ül be =ülj le!, beül, felül vki vhová
kaszag =kacag
szápi =számítógép
lepto =laptop
gozik =dolgozik
kérsze =kérek szépen
szemü =szemüveg
pipős =csípős
hóvaan =hol van ?
dorsan =gyorsan
faii =fagyi
naancs =narancs
flagingó=flamingó
stucc =strucc
nyonnya= nyomja pl. a gombot
Most csak ennyi jutott eszembe. Időközben még bővítem...
|
|
Nov
19
2009
|
2009-11-19 |
Terveztük, hogy a hétvégén elmegyünk Chicago-ba ügyintézni és egyben kirándulni is. A szobát is lefoglaltuk.
Úgy néz ki, hogy a szombati szülinapi bulin, ahol sok gyerek volt, összeszedtem valami vírust. Hiába a homeopátiás gyógyszerek és gyakori orrszívás, mégis utolért nagyon a betegség: köhögök, folyik az orrom, láz nincs (kipp-kopp), meg a légzés is nehezen megy. Inhalálást csinálunk kétféle gyógyszerrel, s bízunk benne, hogy elkerülhetjük a kórházat.
Lemondjuk a szobát, és reméljük, hogy jövő hétvégén elmehetünk Chicago-ba, mert az ügyintézést eléggé fontos lenne letudni minél hamarabb.
Továbbá azon gondolkodunk, hogy szilveszterezni valahová tengerpartra menjünk. Kell nekem a sós levegő.
|
|
Nov
12
2009
|
2009-11-12 |
... avagy az amerikai kórházi ellátásról dióhéjban.
Már kíváncsian vártuk a számlákat a stentes beavatkozásra.....Megérkeztek.....Eléggé sok(k).
A 24 órás kórházi tartózkodásért, mindenféle ellátásért, a stentekért és a katéterezésért $52.789 kértek, amit a biztosító "lealkudott" $25.586-ra, és ki is fizette.
Drága, az biztos. DE az ellátás, az kárpótol mindent.
Eddig nem is írtam a kórházi kondíciókról és az ellátásról. Megteszem ezúttal.
Amikor a stentet beültették, akkor éppen ketten voltunk egy szobába, de addig nagyrészt csak egy ágyas szobákban voltam. Mindenik szobában van tévé, sőt DVD lejátszó is. Ha egy szobában két páciens van, akkor két tévé van. Nem zavaró, mert a hangszóró a távirányítón van, s nem hallatszik el túl messzire. Ugyanazon a távirányítón lehet hívni a nővért, ha szükség van valamire. Külön telefonja van mindenkinek, amin a kaját lehet rendelni a kiadott menüből. A rendelést telefonon le kell adni, és kb. 15 percen belül érkezik a meleg kaja, ami nemcsak, hogy ehető, hanem finom is.
Mindenik nővér váltáskor bemutatkozik, és egy táblára felírja a telefonszámát, hogyha bármi gond lenne elérhető legyen. Mindig mondják, hogy mit mért tesznek, mikor mit fognak megérinteni, stb. Ugyanakkor mindig megkérdezik, hogy valamire van-e szüksége a páciensnek és a szülőknek. A szülőknek vizet, üdítőt szoktak hozni, és tiszta, illatos lepedőt meg takarót, amit még anya sem utál.
Minek a takaró? A szülők éjszakára is maradhatnak. Általában van egy kanapé vagy kihúzhatós fotel és egy hintaszék.
Látogatók pedig reggel 7-től este 7-ig jöhetnek. A rokonok, ismerősök betelefonálhatnak és egy titkos kód segítségével információt kaphatnak a páciens állapotáról. Ezt a szolgáltatást csak az első műtétkor vettük igénybe, amikor anya hazament pihenni, és éjjel többször is betelefonált, és a nővértől érdeklődött. Csodálkoznak is rendesen, hogy nincsenek látogatók, betelefonálók, és kíváncsian érdeklődnek, hogy anya meg apa, mikor jöttek meg ilyenek. Jó kis téma.
A szobákban fürdőszoba is van tusolóval és néhol fürdőkáddal.
Van játékszoba, ahol játszani lehet vagy el lehet vinni a játékokat, ha a páciens ágyhoz kötött.
A várószobában pedig reggel kávé és sütemény vár.
Mindenhol (szobában, váróteremben) van wireless internet
Káplán is van, aki, ha kérik a szülőkkel együtt imádkozik a gyerek gyógyulásáért.
Ha valamilyen vizsgálatra kell menni, ultrahang, EKG meg hasonlók, akkor jön valaki a "szállító" csoportból, és elkíséri a pácienst meg a szülőket, és viszi a doszárját.
Az orvosok?
Mind nagyon-nagyon kedvesek. Első találkozáskor bemutatkoznak, kezet fognak. Elmondják, hogy mi a specialitásuk, és egy picit játszanak a gyerekkel, hogy elnyerjék bizalmukat. Érdeklődnek a gyerek állapotáról, majd meg is vizsgálják, miután eldöntik, hogyan tovább. A vizsgálat után az orvos beteszi a "rendelést" a számítógépbe, hogy mindenki láthassa, ki mit csinált, mit rendelkezett, stb. Amikor a nővér gyógyszert ad, akkor először beszkenneli a páciens lábán lévő kódot.
Többek között olyan szolgáltatás is van, hogy besegítenek különböző kórházon kívüli dolgokba. Azt vallják, hogy az élet a kórházon kívül nem áll meg, és ők segítenek. Pl. füvet nyírnak, megöntözik a virágokat, bevásárolnak, elmennek a postára, meg ilyenek. Nem tudom, hogy ingyenes vagy sem ez a szolgáltatás, de jó, ha szükség van rá.
|
|
Nov
06
2009
|
2009-11-06 |
|
A hét elején a rendelőből hívtak, hogy be akarjuk-e adatni a "háegyenegy" vírusra az oltást. Mára kaptunk időpontot. Nagyon gyors volt. Bejelentkeztünk, kitöltöttünk egy papírt, behívtak, beszúrták és kész. Amire észrevettem volna, máris kaptam anyától egy nyalókát, és robogtunk is haza.
|
|
|
Dávid 
