Dec
30
2009
|
2009-12-30 |
Imádom a "sziénázós", "dudálós" autókat: a mentőautót, a rendőrautót és a tűzoltóautót. Az utóbbinak a nevét túl hosszúnak találtam, és elnveztem tűzautónak. Amikor az úton közlekedünk mindig felhívom anya vagy apa figyelmét, ha látok egy ilyen autót.
Éppen ezért névnapomra szüleim megleptek egy tűzautóval:
Szirénázik is...
Annyira örültem neki, hogy külön-külön megköszöntem apának is és anyának is, megöleltem és megpusziltam őket.
Valahogy így:
"Köszönöm szépen a tűzautót."
Ezúttal kívánok én is minden DÁVIDNAK boldog névnapot!
|
|
Dec
27
2009
|
2009-12-28 |
AMikor leesett az első hó, megleptk apát és eltakarítottuk a ház elől a havat. Most a másodiknál is ugyanaz volt a szándékunk, de apa éppen akkor jött haza, amikor mentünk kifele. Így hát hármasban dolgoztunk.
Nem is munkának fogjuk fel. Ez a tevékenység amolyan közös családi móka. Mindannyian szeretjük a havat. Én is szoktam lapátolni, és a hóban hemperegni....
Már nagyon várom a következő hótakarót, amiből, remélhetőleg, hóembert is lehet készíteni.
|
|
Dec
26
2009
|
2009-12-26 |
Ma először próbáltam ki a korcsolyázást. Eddig csak anyát láttam korcsolyázni, de ma az egész család korizott. Nekem nincs még saját korcsolyám, mert nem tudtuk, hogy fogom-e egyáltalán szeretni ezt a sportot vagy sem. Így hát béreltünk egyet, és nekivágtam a száguldásnak  ...
..a pálya előtt anyával...
...apa tanít...
...anyával megálltunk egy fotó erejéig...
Nagyon tetszett a korizás. Szüleim szerint ügyesen is csináltam. Nem lépegettem, hanem próbáltam csúszni. Nem féltem egyáltalán, és nem is estem le. Sőt, amikor anya is apa is fogta a kezem, akkor mondtam: "Dósan! Dósan!"
Alig volt egy pár emberke, és nem kellett tartani a tömegtől. Mindannyian nagyon élveztük.
Így első alkalommal csak keveset koriztam, hogy ne erőltessem meg a lábaimat (..,és a szüleim a derekukat), de tervezzük, hogy gyakrabban ellátogatunk a koripályához.
Megj.: A képek telefonnal készültek.
|
|
Dec
25
2009
|
2009-12-25 |
Megjött az Angyalkaaaa!!!!!!
....hozott karácsonyfát...
... és ajándékokat....
...reggel korán fedeztem fel mindezt...
...körbejártam a karácsonyfát...
....megtapogattam....
...megnéztem az ajándékomat...
...mielőtt megnéztem volna az ajándékokat gyorsan bekaptam egy csokit...
Az Angyalka hozott nekem édességet, ruhaneműt és játékokat. Kaptam vasútat, amely hozzácsatolható a meglévő vasúthoz, amit még szülinapomra kaptam. Az az érdekes benne, hogy van egy repülőnek való kifutópályafélesége is. Az ahhoz illő repülő pedig fejjel lefele is képes közlekedni. Nagyon tetszik az egész.
Apa segített összeszerelni a szerkentyűt.
Nem volt könnyű...huha, belefáradtunk...
Pózolás ezerrel:
..
...
|
|
Dec
23
2009
|
2009-12-23 |
karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!
Pálfalvi Nándor: Karácsony
Karácsony ünnepén
az a kívánságom.
Legyen boldog mindenki
ezen a világon.
Itt is, ott is, mindenütt
legyen olyan béke,
mint amilyen bent lakik
az emberek szívébe.
|
|
Dec
23
2009
|
2009-12-23 |
Most a szeretet ünnepe előtt jutott eszembe, hogy még nem is említettem valamit...
Egy napon megleptem szüleimet azzal, hogy azt mondtam nekük, hogy : "Szeet." Azóta ez a szó (nem is szó, annál sokkal több)minden este elhangzik, és együttjár egy szoros öleléssel, s egy cuppanós puszival, aminek a helyét szigorúan ki kell jelölni előzőleg az ujjammal.
Egy más alkalommal, amikor nem voltam a legfegyelmezettebb, azt mondtam anyának, hogy: " Baba szeet anyát.", s mosolyogtam hozzá egy nagyot, amolyan bocsánatkérésképpen...
A "szeet "szót nem ragoztam , talán a meghatódástól  , de amúgy rendszeresen ragozok....Használom a múlt és jövő időt is; egyes szám és többes számot úgy a főneveknél, mint az igéknél; a birtokos névmásokat ("enyém", "tied"), sőt most nemrég a névelőket is beépítem a mondataimba. Hihetetlen...Amilyen lassan indult be a beszédem, pont úgy felgyorsult...Már tudok mondókázni, énekelni, rengeteg állatot és különböző tárgyakat kép alapján megnevezni, stb. Anya szerint minden nap mondok valami újat..., de nekem ez olyan természetes, hogy észre sem veszem.
|
|
Dec
17
2009
|
2009-12-18 |
|
A cég, ahol apa dolgozik, nem szokott karácsonyi bulit szerveni, mert túl sokan vannak. Helyette egy úgynevezett Frosty Fest van minden évben. Erre a bulira is kétezren jelentkeztek. Ilyenkor jön a profi, igazi szakállú Mikulás és a még profibb fényképész, aki lefotózza a családokat. Szokott lenni rénszarvas is, valamint forró ital és sütemény, meg valamilyen téli tevékenység. Az idén korcsolyázni lehetett. Anya élt is a lehetőséggel pár kör erejéig. Úgy döntöttem, legközelebb kipróbálom én is a korcsolyázást...
A lényeg az, hogy az egész buli a cég új székhelyén volt megtartva, ahová pár hónapon belül fognak költözni, és ahová több, mint valószínű én is fogok járni óvódába. Lehetőség volt arra, hogy megnézzük az egész óvodát. Nagyon szuperül néz ki. Máris ott maradtam volna játszani, ha lehetett volna.
Az óvóda az első és második emeleten van, és a két szint közt van egy szabadtéri játszótér. Fura, hogy a játszótér mellett ott van épp egy templom tornya.
Így festenek a termek:
...meg a folyosók:
...és a játszótér:
|
|
Dec
15
2009
|
2009-12-16 |
Jó az, hogy nem foglalja el senki előlem  .
A kék polcot nem szeretem: túl alacsonyan van. A zöld polcot csakis ülve vagy állva használom. Ja, és néha ugrálva is.
|
|
Dec
15
2009
|
2009-12-15 |
Hosszú készülődés után végre eljutottunk Chicago-ba.
Hajnal hatkor nagy nyüzsgésre ébredtem, szóltam, hogy "Anya! Apa!". Jöttek is, és nagy meglepetésemre nem mondták, hogy "Próbálj még aludni, Dávidka!" , hanem öltöztetni kezdtek, és elindultunk. Az út rövidebb volt, mint amire szamítottunk: jól eltelt. Mielőtt beértünk volna Chicago-ba elaludtam, Sikerült kb. 1,5 órát pihenni. Átvettük a szobát a hotelben, lecsomagoltunk, jó vastagon felöltöztünk, és elindultunk városnézni. Bejártuk a belvárost, megálltunk a hatalmas tükör babszemnél, majd a Shedd Aquarium-ba siettünk, hogy megnézzük a delfines előadást. Persze, hogy nem sikerült az első alőadásra bejutni, mert mi csak fél órával előtte értünk oda, s már nem engedtek be, mert állítólag nem volt már hely. Bejártuk az akváriumot, majd a következő előadásra idejében ott voltunk. Csodálatos élményben volt részünk. A show-ban fehér bálnák, delfinek, pingvinek és madarak szerepeltek.
A hotel fele pedig megálltunk a karácsonyi vásárban, ahol nem hagytuk ki a bratwurst-ot, amit pirított fahéjas madulával nyomtattunk le. Nagyon finom volt. Időközben pedig karácsonyi énekeket hallgattunk egy kórus jóvoltából. Ilyen kórust még nem is hallottam énekelni: a tagok kb. fele süket-néma volt, és csak jelbeszéddel mutogatták végig a dalokat.
Vasárnap reggel hétkor ébresztettem a társaságot, aminek mondanom sem kell, hogy nagyon örültek. Nagy meglepetésemre az éjszaka folyamán megtalált a Mikulás, és hozott nekünk ajándékokat. Kaptam csokit, helikpotert és rengeteg kisautót. Örömömben jó sokat játszodtam , még sorba is állítottam az autókat.
Reggeli után a Willis toronyba , amely az USA-ban a legmagasabb torony, a világszerte pedig az 5. , siettünk. Gyönyörű volt a kilátás. Volt egy rész, ahol csináltak egy üveg padlót, ami kilóg az épületből. Oda ki lehetett menni, és körülnézni. Persze, aki nem félt. Apa megmutatta, hogy milyen bátor :) , és kimerészkedett. Anya is elindult, de utolsó percen visszatért.
A toronyból a gyerekeknek szánt múzeumba mentünk. Útközben aludtam. A gyerekmúzeum olyan, mint egy hatalmas játékház, ahol mindenfélét kipróbálhatnak a gyerekek, és közben tanulnak is. Én is nagyon élveztem. Lehetett ásatást végezni, ahol dino csontok voltak, kiskertben tevékenykedni, laboratóriumban kísérleteket végezni, hógolyózni, nagyobb gyerekek korcsolyázhattak is zokniban, kisvárosban kipróbálni olyan dolgokat, amiket máshol csak a felnőttek csinálhatnak, és építhettünk apával. Érdekes volt.
A múzeum egy nagy bevásárló központ mellett volt, ahol sok étterem közül is választhattunk. Anyáék kajája nem ízlett, és így megkaptam életem első heppimíljét. Ettem belőle, de nem hatott meg. Jobban tetszett az, hogy kaptam vele egy helikoptert. Azzal szórakoztam, miközben beröpült egy két husi és krumpli a szájambo.
A szállás fele újra megálltunk a karácsonyi vásárban, mert annyira hngulatos volt.
Hétfőn pedig szerettük volna elintézni apa útlevelét, de zárt ajtót találtunk a konzulátuson: valamit ünnepeltek. Apa már régen leellenőrizte a prögramjukat, mielőtt lefoglalta a hotelt, újra megnézte a honlapot, sőt még péntek délelőtt is. Nem volt semmi megjegyzés arról, hogy dec. 7. - én ünnepelnek. Érdekes módon hétfőn reggel már ott "vigyorgott" a megjegyzés a honlapon. Előttünk egy ugyancsak felháborodott hazánkbeli felhívta a sűrgösségi számot. Nekünk már fel sem vették a telefont. Mi nem ünnepeltünk.
A közelben volt egy olyan bolt, ahol csakis babákat és babaruhákat árusítanak. Gondoltuk, hogy ha már ott vagyunk megnézzük. Érdekes, de fura. Főleg az, hogy a babáknak kávézó van és fodrászat is. Ottjártunkkor a fodrász éppen egy baba haját készítette. Megáll az ész.
Nem jöhettünk el úgy a városból, hogy nem látogatjuk meg a magyar éttermet. Ott ebédeltünk, majd hazaindulunk. A kaja finom volt, a győri pincérlány kedves, a magyar muszika kellemes...
Nagyon szép és tartalmas hétvégénk volt. Mégjobb lett volna, ha nem kellett volna annyit öltözködni. Tudniillik, nagyon hideg volt. A forgalom és parkolási gondok miatt gyalog közlekedtünk. Éppen ezért vastagon felöltöztünk, és amikor pedig bementünk egy zárt helyiségbe, akkor nyomban vetkőzni kellett, mert mindenhol nagyon befűtenek.
Több száz fotót készítettünk. A bejegyzést nem tűzdeltem tele fotókkal, mert közel 2 évnyi szünet után újra publikus lesz a Fotók menü, s ott megtekintheti bárki a Chicago-ban készült képeket és sok mást is.
|
|
Dec
01
2009
|
2009-12-01 |
Levelet írtam a Mikulásnak. Megírtam, hogy hozzon, ha lehetséges, egy repülőt, egy helikoptert, cukorkát és papírt (nem részleteztem, hogy az utóbbit minek, milyet, miért). Megkértem anyát, hogy rajzoljon egy Mikulást, amit én kiegészítettem egy-két apró, de fontos részlettel, majd kitettük az irományt az ablakba:
Remélem, hogy a Mikulás megtalál még akkor is, ha éppen elutazunk.
|
|
|
Dávid 
