Sokat jelent egyeseknek ez a kijelentés. Vagy egyáltalan semmit? Nekünk egészen új jelentése van, mivel ez a nap, amikor a fiúnkat Dávidot műtik. Szóval "nagy" csütörtök lesz nekünk, de bizalommal nézünk elébe, és minden rendbe fog zajlani. Egyelőre ennyire van időnk beszámolni, de majd hamarosan fogjuk részletezni az műtét eredményét is.

Árpi

"Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.

...................................................
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon."

(Dsida Jenő: Nagycsütörtök)

Hilda

Holnap lesz a nagy nap. Idegesek vagyunk.

Egész napomat Dáviddal töltöttem. Megettettem, és jó nagyokat aludt az ölemben. Olyan édesdeden alszik, és közben folyton grimaszokat vág. Nem lehet unatkozni mellette. Még akkor sem, ha három órát alszik. A nővérek mondták, hogy most elkényeztetem, de hagyták, hogy ölben tartsam, megértik mit érzek, mivelhogy holnap lesz a műtét.

Dávid nagyon ügyesen szopik, de hamar elalszik, és nem lakik jól. Nem tudom, hogyan lehetne ébren tartani. Majd gyakoroljuk, hiszen gyakrorlat teszi a mestert.

Árpi ma aláírta (helyettem is) a papírokat a házra. Mától hivatalosan házunk van. Nem is tudtunk igazán örvendeni neki.

Hilda

Megkértük a katolikus atyát, hogy jöjjön el, és imádkozzunk Dávid egészségéért. Felmerült a kérdés, hogy megkereszteljük vagy sem. Végül, úgy döntöttünk, hogy megkereszteljük. Az atya is javasolta. Mondta, hogy most csak szentelt vízzel megkereszteli, és majd a szertartás további részét a templomban keresztszülőkkel megtartjuk. Az atya ismert egy magyar gyerekorvost, aki éppen ebben a kórházban dolgozik. Nem ismertük egymást név szerint, de amikor találkoztunk, akkor jöttünk rá, hogy látásból (a templomból ) ismerjük egymást. Az atya felkérte, hogy legyen a tiszteletbeli keresztapa. Így hát lett keresztapukánk is. Majd, amikor lecsillapodunk, akkor tartunk egy igazi keresztelőt is keresztszülőkkel. Dávid védőszentje Szt. Antal lett.

Mindenható, örökkévaló Isten, ki Padovai Szent Antalban népednek hathatós közbenjárót adtál, kérünk, engedd, hogy az ő segítségével törvényeid szerint éljünk, és mindenben érezzük jóságos oltalmadat!

Reggeltől hajnal 2-ig voltunk Dáviddal, és éjjel a Ronald McDonald house-ban alszunk, mert fárasztó az utazás. Holnap reggel újra találkozunk a műtőorvossal. DR. Ralph Delius fogja megműteni. Csütörtökön reggel fél nyolckor kezdik műteni a kis Szöszmöszt. Ajaj.....

Hilda

Az utolsó bejegyzésemben (merthogy az előbbit Árpi írta), amikor azt írtam, hogy majd csütörtökön meglátjuk, akkor nem gondoltam arra, hogy csütörtökön már a kisfiúnkat fogjuk meglátni. A kis Manó úgy gondolta, hogy nem engedi, hogy mindenféle okos orvos válassza ki a szülinapját. Úgy döntött , hogy elég volt a pocaklakóságból, és azt mondta: "Kicsi nékem ez a ház, kirúgom az oldalát!" És kirúgta...... Elment a magzatvíz. Pár órára rá, augusztus 23.-án reggel 6:45-kor Detoit városában megszületett Kádár Dávid, azaz David Kadar. 

A szülésről részletesebben majd máskor írok. Most csak Dávid életének az első négy napját foglalom össze.

A kis Szöszmösz első képe, amit az apucija készített:

2381 g és 46 cm

   Nem volt valami szép az első nap, reméljük, bízunk benne, hogy ügyesen legyőzzük az előttünk álló akadályokat. Az elsőt legyőztük: a születés után pár órára a kis Szöszmösz combjainál lévő két véréren felmentek a szívhez és ott a kamrák közti lyukat megnagyobbították, hogy a vér jobban tudjon vegyülni. Az eljárás jól sikerült, és másnap már nem volt szükség lélegeztető gépre. Így hát Dávidkát áthelyezték egy olyan szobába, ahol három gyerekre egy nővér figyel. Addig olyan szobában volt, ahol egy-egy nővér vigyázott mindenik gyerekre. Nagyon örültünk, hogy stabil a helyzete.

Dávid csak alszik, és eszik. Minden harmadik órában felébred, és ennivaló után sóvárog. Eszik, és újra alszik. Nagyon aranyos. Miután megkóstolta az anyatejet, elutasítja a tápszert. Nem szereti. Tudja, mi a jó.

Az első fürdetés is megesett. Először nem tetszett, de végén meg, mintha azt mondta volna: "Hát nem is olyan rossz."

Dávid a gyerek korházban van, én pedig a nőgyógyászaton. A két korházat egy alagút köti össze, és azon jártunk át a kis Manóhoz. Árpi végig velem volt. A szobában volt egy kihúzhatós ágy, és azon aludt. Nagyon sokat segített. Holnap reggel azonban kiadnak a kórházból, így is többet voltam a kellettnél az orvosomnak kösznhetően. Nem tudom, hogy mi lesz holnaptól. Az biztos, hogy nem lesz könnyű, de lesz valahogy.

Egy kis mosoly...

És a büszke apuci...

Hilda

Ünnepelünk. Nem kell semmi politikai dolgokra gondolni. Most szülinapról van szó, még pedig DÁVID születésnapjáról, aki úgy döntött, hogy szülinapját 23-án ünnepli. Most dióhéjban ennyit . Majd további hirek következnek.

Első pár képünk:

Nem szeretem, amikor lázat mérnek:

Családi fotó:

Micimackóval:

Árpi

Ma sem történt semmi különös: NST majd ultrahang (a tizenhetedik).  Egy új orvos vizsgálta meg az ultrahangos képeket, és kérdezte, hogy tudom már, hogy mikor szülök.  Mondtam, hogy még nem, de csütörtökön találkozom az orvosommal. Erre azt mondta, hogy akkor majd az orvosom közli, hogy mi a terv a szüléssel kapcsolatosan.  Persze, én reméltem, hogy még ma elmondják nekem is, hogy hogyan tervezték a dolgokat.  Hát, majd csütörtökön.

A kis Manó ma nagyon sokat mozgott. Megint megnehezítette az ultrahangos és az NST-és dolgát. De nagyon jónak számít az, hogy mozgékony.

Ma meg is mérték kis Manót... Az eredmény: 2452 g.    HURRRRÁÁÁÁ !!!!!

Hilda

A szokásos ultrahang (a tizenhatodik) és NST után a gyermek kórházba mentünk találkozni a műtőorvossal. Ezt megelőzően egy nagyon kedves nővér bemutatta a kórházat: végigvitt a fontosabb helyeken, hogy barátkozzunk a környezettel, és közben válaszolt a kérdéseinkre. Megnéztük, hogy hová, milyen szobába kerül a baba a születése után egy pár órára. Hat baba van egy szobában és egy nővér mindig bent van velük.   Mi 24-ből 24-et maradhatunk a babával, de nincs ágy a szobában a szülőknek.  A váróteremben azonban vannak kihúzhatós fotelok, ahol lehet pihenni.

A korházi túra után találkoztunk az egyik műtőorvossal. Ketten vannak, akik ilyen műtéteket végeznek.  A másik éppen műtéten volt.  Az orvos elmagyarázta, hogy hogyan végzik majd a műtétet, és ő is válaszolt a kérdéseinkre.  Maga a procedúra félelmetes, de állítólag nagyon jó a tapasztalatuk idáig. Biztató volt.  A műtét alatt végig fogják tartani a kapcsolatot velünk. Mi egy speciális váróteremben fogunk várni, és egy nővér pedig folyamatosan fog  tájékoztatni bennünket a műtét előrehaladtáról.

Nem lesz könnyű.

 Láttunk képeket olyan gyerekekről, akik ugyancsak ilyen műtéten estek át. Elégge nagy a vágás, de nem olyan csúnya, mint, amilyenre számítottunk.

Hilda

Ha így folytatom, rekordot döntök.

Nem változott semmi.  Minden rendben van.

Hilda

Szülésre felkészítő 7 órás kurzuson voltunk a Detroit-i Hutzel korházban, ahol szülni fogok. Beszéltek a terhességről, filmeket néztünk a természetes szülésről és a császármetszésről, valamint olyan filmet, amelyet a Hutzel korházban filmeztek. Ugyanakkor megmutatták a szülőszobákat és minden fontosabb helyet a korházban. Láthattuk és foghattuk a különböző eszközöket, amelyeket a szülés folyamán használnak. Légzőgyakorlatokat és szülő pozcíókat is tanultunk. Nagyon jó volt a kurzus, sok mindent tanultunk, amiről addig halvány lila gőzünk nem volt. Persze, egy picit meg is ijedtünk. A végén pedig oklevelet is kaptunk:

Hilda