Mar
06
2010
|
2010-03-06 |
|
Amióta csak tudom magam a Kuku ("a kutyus") és a Tumi ("cumi") mindig mellettem voltak, jóban rosszban. Együtt keltünk, együtt feküdtünk, együtt játszodtunk, együtt sírtunk...
Már régen meg kellett volna válnom a Tumitól , de túl szoros volt a kötelék köztünk....Többször el is veszett, de mindig megkerült... Két napja azonban elvitte a postás bácsi, és még nem hozta vissza...Nagy volt a bánatom...Aznap nem is aludtam délután semmit...A Tumi nélkül nem ment...és a Kuku nem volt jó egymagában...
Este azonban már nagyon fáradt voltam, viszonylag könnyen elaludtam, főleg miután apa megígérte, hogy beszél a postás bácsival...
"Apa:- Most a postás bácsi alszik...Majd beszélek vele..
Én: - Egy szép napon???
Apa: Igen, majd egy szép napon.- mondta mosolyogva."
Gond nélkül elaludtam, s éjjel sem volt semmi probléma.
Másnap éppen a ház előtt motoroztam, amikor jött a postás bácsi, s mondtam anyának, hogy: "Apa 'gozik! Apa 'gozik!"- arra gondolva, hogy nincs itthon, és nem tud beszélni vele.
Ma is pont akkor jött a postás, amikor motoroztam, de ma sem hozta vissza a Tumit, sajnos. Talán, már nem is hozza vissza. Igaz, már csak lefekvéskor hiányolom, s olyankor szorosan megölelem Kukut. Örülök, hogy legalább Őt itt hagyta az a gonosz postás bácsi.
|
|
Mar
02
2010
|
2010-03-02 |
Úgy, mint minden más játékom, egy ideig a pincében lapultak a kockák is. Amikor anya előveszi az "új" játékokat, akkor nagyon-nagyon megörvendek nekük. A lelkesedés ideig-óráig tart, majd újra a pincében kötnek ki....és így tovább.
A kockák is a napokban kerültek elő megint, s apával jókat építettünk, a kedvenceimet:
...szélmalmot...
..."bimm-bamm"-ot, azaz templomtornyot haranggal...
...helikoptert...
|
|
Feb
23
2010
|
2010-02-23 |
Egyre kevesebb időm jut az írásra. Kitágult a világ előttem. Ha éppen nem vagyok beteg, akkor próbálom hasznosan eltölteni az időmet. Élvezem a téli sportokat, az úszást, éneklést és barátaim társaságát.
Manapság már eléggé hosszú ideig el tudok egyedül is játszani a játékaimmal
, és egyre gyakrabban állok le egy kis olvasmány erejéig.
Kedvenceim az állatos könyvek. Rengeteg állatot ismerek már: a strucctól az elefántig, a bagolytól a gyíkig, a kostól a sasig, a kecskétól a tehénig (nincs semmi összefüggés a felsorolásban-tudom:). Néha csak rámutatok a képekre és megnevezem az állatokat, máskor pedig csak rákérdezek:
-Hol van a csiga?
-Itt'an.Látod?
A hozzám intézett kérdésekre nem csak egy szóval válaszolok, hanem szépen mondatban. Ha valami újat látok, akkor rákérdezek:" Ez mi az?" Következetesen használom a "Köszönöm", "Kérek szépen", "Légy szíves" varázsszavakat. Önmagamat Babának nevezem: "A Baba nadrágja..", "A Baba eszik", "A Baba olvas"...stb., annak ellenére, hogy tudom a teljes nevem: Kádár Dávid.
Akikkel hosszabb ideig nem találkoztunk, mind megjegyzik, hogy lelassultam. Igaz is. Valamikor január végén jelentkezett a lassulás. Régen ez azt jelentette, hogy lebetegedek. Most is mindenki azt hitte, hogy valami betegség környékez, de nem volt semmi csak egy fejlődési ugrás, ami hirtelen következett be. Azóta lassúbb vagyok, de még mindig nem vagyok a leglassúbb. Néha olyan hirtelen mozdulatokat teszek, hogy hol magamat, hol a körülöttem lévőket bántom. Így történt e hónap 13.-án is, amikoris egy hirtelen mozdulat során leestem, és egy nagy seb lett a szemem fölött.
A szobatisztasággal is jó úton járok, de csak félúton...a cél elérése még messze van, azt hiszem. Ugyanis, ha pisilni kell, akkor szólok, de a nagyobb dolgomat nem tudom sem a bilibe, sem a vécébe varázsolni. Nem megy. Ha megérzem az "illatokat", akkor hányingerem lesz, öklendezek, és már nemegyszer hánytam egy szimpla peluscsere alkalmából is. Nehéz eset vagyok, no. Hallott már valaki ilyen esetről? Tippek? Ötletek?
Pár hónapja még a repülőkért, a vonatokért rajongtam (még mindig kedvenc játékaim közé tartoznak), manapság pedig a templomtornyok, a "bimmbammok" (harangok) és az órák nyűgöznek le. Tatának van egy csergőórája, amit megmutatott online, és nagyon megtetszett nekem. Ha minden igaz, a tavaszi látogatásunk során meg is kapom. Tata nekem ígérte.
A cumit és a Kukut (ez lett a plüss kutyusom neve) nem hagyom, velük alszom, velük játszom, és velük szórakozok a kocsiban. Nem tudok lemondani róluk.
Még mindig rácsos kiságyban alszok. Pont.
Még soha nem volt levágva a hajam. Pont.
Már lassan elkezdődik a visszaszámlálás...Nemsokára ovis leszek....
|
|
Feb
19
2010
|
2010-02-19 |
|
Egész héten beteg voltam...Kezdődött egy sima taknyolással, majd napról-napra súlyosabb lett...Szerdán már a köhögés is jelentkezett, csütörtökön pedig a láz , nehézkes légzés és hányás...Mindvégig hűségesen csináltam az inhalálós kezeléseket és homeopátiás bogyókat szedtem... Ma reggel orvosnál voltunk...Be van gyulladva mindkét fülem...Antibiotikumot kaptam, és folytatnom kell a kezeléseket is...Most azonban már sokkal jobb...
A betegség ellenére vidám voltam, kacagtam sokat, huncutkodtam...A rendelőben is igazán jó formában voltam...Mondta is a doktornő, hogy csodálatra méltó...Szerinte, ha a felnőttek ilyen betegek lennének, mint én, akkor fel sem tudnának kelni az ágyból...
|
|
Feb
14
2010
|
2010-02-14 |
Egy nap, ami a szívekről szól....
Ez az a nap, amikor megemlékezünk mindazokról az emberekről, gyerekekről, akik szívproblémákkal születtek és a családokról, barátokról, akiket megérintett egy hősi "gyerekszív". Az Egyesült Államokban manapság kb. 1 millió olyan ember él, aki szívproblémával született.
Ez az a nap, amikor hálánkat, köszönetünket fejezzük ki mindazoknak az orvosoknak, nővéreknek, akik segítettek és segítenek
a szívproblémás gyerekeken, és mindazoknak, akik kísérleteznek azért, hogy egy napon-reméljük- megelőzzék az ilyenfajta betegségeket.
Ez az a nap, amikor megemlékezünk mindazokról, akik ennek a betegségnek (CHD) lettek az áldozatai.
Több info itt és itt.
|
|
Feb
10
2010
|
2010-02-11 |
Az idén is, mint tavaly, az év első hónapjának végén ellátogattunk egy víziparkba. A tavaly nagyon jól telt, s így az idén sem hagyhattuk ki. A helyszín ugyanaz, a társaság is ugyanaz... Annyi különbözött, hogy most éppen akkor volt a városkában a téli fesztivál, és ott sétáltunk a -fokos hidegben, ahol jég-és hótömbből készült szobrokat csodáltunk meg, majd később fürdőruhában élveztük a vizet és a kisebb-nagyobb csúszdákat.
A tavaly még pici voltam, de már akkor is élveztem, az idén pedig egy mentőmellényt viseltem, s nem engedtem, hogy a szüleim fogjanak. A mellény fenntartott egy picit, de azért nekem is meg kellett dolgoznom a kezemmel és a lábammal. A sima medence volt a kedvencem, ahol csak az úszásra koncentrálhattam, az akadálypályát pedig, ahol a víz itt-ott meglepetésszerűen zúdult a nyakunkba, nem szerettem.
...World's Strongest Man...
...a hatalmas hattyú...
...a nagy csapat...
..köszi, de nem kell segítség...
...Látod? Megy egyedül is....
...Mondtam már...
...Anyaa! Gyere te is!
...pózolunk...
Este pedig, amikor aludni kellett volna térni, haza akartam menni, hogy az én kiságyamba aludhassak. "Menjünk haza, menjünk haza! "-mondogattam.
Éjjel kettőig próbáltam meggyőzni a szüleimet, akik már éjfél előtt elaludtak, s csak néha-néha szóltak hozzám: "Még mindig nem alszol?" Másnap reggel pedig fél nyolckor fújtam az indulót.
|
|
Feb
08
2010
|
2010-02-08 |
A KinderMusik kurzus már a múlt héten elkezdődött, de én akkor csak a keddi napon voltam, annak ellenére, hogy a hétfői csoportba jelentkeztem.
Ma találkoztam az igazi csoportommal. Jó kis banda verődött össze: kilencen vagyunk. Egyedül egy kislány maradt a régi csoportból (a régi barátaim kedden járnak), a többiek meg mind újak. Ebben a csoportban van egy olyan kisfiú is, aki többet izeg-mozog, szalad, mint én. Eddig úgy volt, hogy én szaladtam elől, a többiek meg utánam, most pedig én majmolom a másik kisfiút (anya nagy örömére).
Na de, meglepett valami... Az egyik új kisfiú egy különleges feliratos pólóban jelent meg. Ez volt a felirat: " D...(név) My heart was fixed on March 27th 2009. Congenital Heart Defect is the Nr. 1 birth defect in America...." Anyukájának a pólóján pedig ez állt: "I love a child with CHD." (CHD=congenital heart defect). Annyira aranyosak voltak.
D. izgő-mozgó, mosolygós, életvidám kisfiú. Mi ketten talán éreztük, hogy van valami közös bennünk, mert egészen szimpatikusak voltunk egymásnak: mosolyogtunk, és főként hosszasan elbámultunk egyik a másikon.
Az óra végén anya elbeszélgetett a kisfiú édesanyjával. Kiderült, hogy őt is Dr. D. műtötte meg, mint engem, sőt a katétereket neki is Dr. T. csinálta. A tavaly májusban pedig D. anyukája nyitott egy szervezetet, és havonta egyszer találkoznak olyan szülők, akiknek CHD-s gyerekük van, és meghívott bennünket is. Jövő héten kapunk írásban is információkat. Jaj, de jó!
|
|
Feb
03
2010
|
2010-02-03 |
Anya, amikor beül az autóba, mindig bekrémezi a kezét (-persze, máskor is, de én azt nem mindig látom, de ilyenkor követelek egy kis krémes simit a kezemre), mert állítólag annyira kiszárad, hogy fáj.
Ebből kiindulva...
.....a tegnap elmentünk bevásárolni, és éppen leparkoltunk:
Anya: Jaaj, fáj a fejem.
Én: Anyaa, krémezd be!
|
|
Jan
21
2010
|
2010-01-21 |
A kaki a biliből a vécébe került, s én gondosan megfigyeltem a dolgokat. Végül megállapítottam:
- A kaki elúszott a vízbe....A kaki elúszott a vécébe.
|
|
Jan
21
2010
|
2010-01-21 |
Este van. Megyünk hazafele. A rádióban szól a zene. Előszóltam:
Én: A Hoold...Koszosz...
Anya: Mit mondtál, Dávidka?
Én: A Hold koszosz. Látod?
Anya: Nem koszos, Dávidka, csak egy felhő mögé bújt el, és azért nem látszik jól...
Én: A Hold viccel...
|
|
|
Dávid 
