Jul
28
2010
|
2010-07-28 |
A tegnap este lefekvés előtt:
Anya:- Szép álmokat!
Én: - Anya! Alszok egy nagyot.....kivilágozik (értsd: kivilágozodik)....felkelek...s akkor hová megyünk????
Anya: - Még nem tudom, Dávidka, de gondolkodom rajta.
Én: - Megígéred?
Anya: - Megígérem.
...és elaludtam....kivilágozott...felébredtem...
Reggeli után anya fürdőruhát adott rám, beültünk az autóba, s meg sem álltunk Partridge Creek-ig. PC egy bevásárló központ, amelynek a szabadtéri játszótérét gyakran szoktuk látogatni, de a mellette lévő vizes mókát még nem próbáltam ki. Ma pedig az volt a CÉL.
Tovább 'beszéljenek' a képek:
|
|
Jul
28
2010
|
2010-07-28 |
Ki tudja, ki???
A tény az, hogy valaki meghekkelte a honlapunkat, és átirányítitta valami vírusos oldalra. Reméljük, hogy senkinek nem lett vírusos a gépe a honlapunk miatt. Ha mégis, akkor bocsánat érte.
Most már biztonságos újra az oldalunk, s reméljük, hogy többé nem fordul elő ilyesmi.
|
|
Jul
13
2010
|
2010-07-14 |
|
Nagy nap a mai...nekem-nekünk....kardiológusnál voltunk....Hősiesen és nagyfiúsan, türelmesen bírtam az EKG-t és az azt követő ultrahangot. Megérte....mindent rendben találtak....éééés amíg az elején negyedévente, majd félévente kellett ellátogtnunk a kardiológushoz, most már csak évente kell jelentkeznünk. Hipp-hipp-HURRÁ!!!!
|
|
Jul
06
2010
|
2010-07-07 |
Három órás autózás után érkeztünk meg Grand Haven-be, a Michigan tó partjára, ahol tombolt a nyár és hemzsegtek a turisták.
Még nem jártam itt, csak a szüleim, s nem tudtam, mire számítsak, de nagyon tetszett.
Első nap féltem a hullámoktól, s csak a bokáig érő vízben szaladgáltam, és homokoztam. Második nap már derékig is bementem, harmadik nap pedig hármasban ugráltunk a nagy hullámokban. Nagyon jó volt.
A hotelbe csak aludni mentünk. Itt-ott kajáltunk, egyik este Kivilágított Szükőkút koncertet néztünk
, negyedikén pedig tüzijáték volt, hatalmas. Ez volt életem első tüzijáték élménye. Az első két durranás után kértem, hogy menjünk haza, de azután nagyon tetszett és egy-egy látványosabb után tapsoltam is.
Meglátogattunk egy második világháborús hajót, amely most múzeumként működik, ezt követően pedig egy kézműves vásárban nézelődtünk.
Hazafele megálltunk Holland nevű városkánál, amely egy igazi holland kisfalu mintájára van kialakítva. Ott vonatoztam, csúszdáztam, állatokat simogattam és holland népi táncot néztem.
Megtalálsz az alábbi képen?
Itt vagyok:)
|
|
Jul
01
2010
|
2010-07-02 |
|
A tegnap kipakoltunk, ma már újra csomagolunk. Készülünk Grand Haven-be, a Michigan tó partjára. Hosszú hétvégének nézünk elébe, mert július 4. vasárnapra esik ezért a hétfő a szabadnap. Kihasználjuk a lehetőséget és a jó időt.
|
|
Jun
30
2010
|
2010-07-01 |
Szerencsésen megérkeztünk.
Fájdalmas búcsút vettünk mamától és tatától, majd elindultunk ....Az utazás nem volt zökkenőmentes. Kezdődött az egész Bukarestben, ahol az országot, mint román állampolgár szerettem volna elhagyni, de nem volt beleegyezés apától, hogy csak anyával utazhatok. Ilyesmit a tavaly nem kértek, és megis visszajöttünk. Mutattuk az amerikai útlevelet, s akkor szó nélkül átengedtek. Majd Amsterdam-ban beleköttek az amerikai útlevélbe, hogy jobb legyen, ugyanis a 4-5 hónaposan készült fotóm és köztem nem találtak semmi hasonlóságot. Végülis, az alapján engedtek át, hogy előbbi években is ugyanazzal az útlevéllel léptem át a határt. Igazuk van, mert tényleg nem hasonlítok egyáltalán a képen levő egyénre. Egyrészt, mert akkor kopasz voltam, másrészt pedig nagyon-nagyon rossz a kép. Meg kell érdeklődnünk, hogy csinálnak-e másikat, mielőtt ez 2012-ben lejárna.
A repülőben nem pörögtem, de nem is aludtam csak kb. egy órát leszállás előtt. Főként a Nagy Ho-ho-ho Horgász szórakoztatott.
Detroit-ban landoltunk, megkaptuk a babakocsit úgy, hogy az egyik kerék lógott :(, majd a határőrök kipakolták a csomagunkat mialatt én hatalmas hisztit vágtam le :(
Apa már aggódott értünk, mert az utolsók közt jöttünk ki egy óra késéssel. Minden jó, ha a vége jóó...és.... JÓ volt újra látni apát és itthon lenni. Az óraeltolódás ilyenkor, amikor jövünk haza nem szokott megzavarni, csak akkor, amikor mamáékhoz megyünk. Most sem volt semmi gond. Könnyen visszaszoktam. Nemcsak az alvási rutinra, hanem a tejre is....Mamáéknál miután végigkóstoltam mindenféle tejet, megállapítottam, hogy "Nagyon zossz!", és lemondtam róla teljesen. Így történt, hogy két és fél hónapig nem ittam tejet. Itthon pedig nem tudok annyit inni, amennyit szeretnék. Két bögre elfogyasztása után követelem a harmadikat...de nem kapok, pedig be szeretném pótolni a lemaradást :)
|
|
Jun
22
2010
|
2010-06-22 |
Most már lassan készülődünk haza. Kilenc hetet töltöttünk eddig mamáékkal/nál, s már csak egy hét van hátra. Sok élményben volt részem. Igyekszem majd otthon minden fontosabb eseményről beszámolni.
Addig is annyit elárulok, hogy most már éjjel-nappal pelenkátlanul töltöm mindennapjaimat, amire nemcsak én, de az egész család büszke.Jippijé!!!!!!
|
|
May
31
2010
|
2010-05-31 |
Boldog, játékokban gazdag
gyereknapot kívánok!!!!
|
|
May
27
2010
|
2010-05-27 |
|
A tegnap ünnepélyes keretek közt bemutattuk az oviban a szülőknek, nagyszülőknek, meghívottaknak a tanult mondókákat, dalokat. Igaz, hogy én csak három hete vagyok a csoport tagja, de álltam a sarat. Voltak mondókák, melyeket már ismertem, a másokat pedig a próbák alkalmával igyekeztem elsajátítani, de akkor sem estem kétségbe, ha nem tudtam a szöveget.
Büszkén ültem hosszú-hosszú perceket a székecskémen, és minden taps alkalmával tapsoltam, sőt, szigorúan figyeltem, hogy anya is, mama is, és tata is tapsol-e.
...a díszletet a gyerekek munkái képezték...
...Hilda óvónéni rövid beszédével nyitotta az előadást...
...még mindig ülök (nem volt könnyű feladat egy helyben maradni, de megmutattam, így is lehet...
...majd énekeltünk ...
...mondókáztunk...
...táncoltunk...
....ettünk-ittünk...
Az előadott mondókákat az óvónénik összegyűjtötték egy mondókáskönyvbe, kiválasztottak a rajzainkból, munkáinkból egyet-egyet, és azokkal illusztrálták. Ötletes.
Mindenki el volt ragadtatva a szereplésemmel, úgy a szüleim, nagyszüleim, mint az óvónők és dada nénik. Kár, hogy apa nem lehetett ott velünk.
|
|
May
25
2010
|
2010-05-25 |
Már egy hónapja, hogy mamáéknál vagyunk. Apa pedig már egy hete hazament. Nem könnyű felfogni nekem, hogy apa hová ment és miért, de próbálkozok. Megértettem, hogy a munkája miatt kellett visszamennie repülővel, de nem értem, miért is nem jön vissza estére ugyancsak repülővel. A nap folyamán jól szórakozok, ritkán jut eszembe, de este mindig emlegetem apát.
Délelőttönként óvodában vagyok. Ott reggelizek és ebédelek. Anya minden reggel megígéri, hogy ebéd után jön értem, és nem pánikolok, hanem bemegyek a csoportba játszani, tanulni. Hiányoztam pár napot , mert sikerült összeszednem valami vírust, ami nagy lázzal és köhögéssel járt. Ezúttal (első alkalom) szerencsére nem jelentkezett a nehézkés légzés, a hörghurut. Igaz, hogy voltunk Parajdon, és már huzamosabb ideje sólámpát használunk a szobában. Nem akarom elkiabálni, mert egyáltalán nem hiányzik a betegség...
Az oviból hazaérve nagyokat alszok, majd délután kezdődik az újabb móka: többnyire tatával szoktam elmenni sétálni vagy játszótérre játszani. Ilyenkor általában jön velünk Reni barátnőm is, ha éppen végzett a tanulással. Reni már másodikos, de jól megértjünk egymást (- én főnökösködök).
Az ovi nagy mértékben befolyásolta az életemet, jóban és rosszban egyaránt. Bekerültem közösségbe, s ezáltal megtapasztaltam, hogy a többi gyerek is a kijelölt helyen végzi el a dolgát, és nemcsak akkor, amikor kedve tartja, hanem, amikor szükség van rá. Az óvoda előtti időszakban csak akkor szóltam, ha pisilni kellett, de néha még akkor sem. A nagyobb dolgomról pedig nem is szóltam, s amikor pedig anya észrevette, hogy miben sántikálok, akkor letagadtam. Az oviban pedig az első héten csak egy nap történt baleset, akkor pedig egy nap kétszer is ... DE... kipp-kopp...A múlt hét balesetmentesen telt el az oviban és otthon egyaránt...Sőt, most már a nagy dolgomat sem a pelusba csomagolom. Hipp-hipp-hurrá....
Említettem, hogy negatívumok is akadtak...Igaz, nem súlyosak, de mégis...Eddig levesekkel nem ettem kenyeret, most igen...A kenyeret csak törtem, most meg harapom...Éééés...új szavakkal bővült a szókincsem anya nagy örömére, mint pl. "hej" , "eztet" , "aztot". Mindezt a közösség hozta magával, mert az óvónénik biztosan nem "hejegtetnek".
Ma pedig egy ilyen szép kis pillangót készítettem:
A déli pihenő előtt kértem a pillangót, hogy pusziljam meg. Anya, amikor hozta be a szobába, megkérdeztem: "Jól megragadt?"
|
|
|
Dávid 
